Interjú Sava budai Patriarchával

Tárgy: Interjú Sava budai Patriarchával Szomb. Feb. 23, 2013 9:48 am

Idézet :: Interjú Sava budai Patriarchával

ESZTERGOM (KAP) - Szerkesztőségünk megkeresését elfogadva nyilatkozott Sava, patriarcha, budai metopolita.

KAP: A Magyar Királyságban Ön az első, aki a Bizánci Egyházat képviseli. Röviden ismertetné, hogy miben más az Autokefál Egyház a Római Egyházhoz képest?

Sava: Ez a kérdés nagyon fontos, mert a királyság lakói között nagy tévedések uralkodnak. Éppen ezért most tisztázni kell néhány fontos pontot.
Az első az, hogy egyházunk arisztotelészi egyház. Épp olyan alapköve Arisztotelész és Chrisztosz, akárcsak a római testvéreké. A római és egyházunk közötti dogmatikában alig- alig van eltérés, ennek folytán az „eretnekség” és az „új hit” fogalma ki van zárva. A királynőhöz nyílt levélben fordultam, hogy vegye pártfogásába egyházunkat, akárcsak a másikat. Hiszen egy anya hogyan tagadhatná meg második gyermekétől a szeretetet és a gondviselést, s abban hogyan részesíthetné csak az elsőt? Örömmel olvastam válaszsorait, melyben kifejezte, hogy az arisztotelészi hitet ismeri, és gyermekkora óta azt gyakorolja. Hogy miért? Mert akkor ismer bennünket is.

Aztán vegyük az „erőszakos vallástérítés” vagy a „ráerőltetett vallás” fogalmát. Mivel egyházunk ugyanazt tanítja, mint a római egyház, így ezen kijelentések tévesek, és nem helytállóak. Senkit nem kényszerítettünk semmire. Soha, senkit nem szólítottunk fel a csatlakozásra! Fontos leszögezni azt a tényt, hogy nem érzem magam vendégnek. Elsősorban azért, mert nem szokás egy vendég torkának ugrani, továbbá azért, mert magyar vagyok, anyanyelvem is magyar, s magyarnak is vallom magamat, nem mellesleg itt élek.

Mindenkit meg szeretnék nyugtatni, hogy új hittételek terjesztésétől nem kell félnie. Az arisztotelészi dogmák kiváló ismerője vagyok, mind a magyar fordítások, mind az idegen nyelvű dogmák terén, így bárkivel szívesen folytatok vitát ezekről, ha kívánja.

Ha ennyi mindenben azonos egyházunk, akkor mégis miben különbözik? A különbözőség leginkább a más rítus (tehát a liturgikus öltözékek, szertartások, szentségek kiszolgáltatása más formában történik), és az egyházfegyelem terén (pl. egyházunkban megengedett az ún. nős papság ősi gyakorlat szerint) mutatkozik meg, valamint az egyházjogot is ide sorolnám, ugyanis autokefál (=sajátjogú) egyházként saját egyházjoggal rendelkezünk.

KAP: Az autokefál egyházak a játék ugyanolyan hivatalos egyházai, mint a római egyház. Ahol mindkét nagy egyház jelen van, ott milyen a kapcsolat közöttük?

Sava: Nyugat-Európában egyre több autokefál egyház alakul. Legutóbb épp ír földön hoztunk létre patriarchátust, de francia földön, és az itáliai vidékeken is kialakulóban van. S ez éven elérkezett hozzánk is. A kelet-európai királyságokban természetesen sokkal elterjedtebb, sok helyütt fővallásként. Országonként változik a helyzet. Általános példa nincs. Van olyan ország, ahol békében, egyetértésben, egymást segítve (pl. parókiai szolgálattal paphiány esetén) élnek, van olyan, ahol egészen durva eszközökkel lépnek fel egymás ellen. Nyugaton a római testvérek vannak többségben, keleten pedig a bizánciak. A cél az, hogy ne féltékenység, irigység uralkodjon el közöttük, hanem az együttműködés és szeretet.
Itthon sokan hangoztatják, hogy ők igaz arisztotelészi hívők. Erre azt mondom, hál’ Istennek. Csak azt ne feledjük el, hogy ha mindez nem mutatkozik meg az életünkben (a játékstílusunkban), akkor csak üres szavak maradnak. Mert egy igazán arisztotelészi ember nem támad, nem széthúz, nem féltékenykedik, nem kelt viszályt, nem rendelkezik előítélettel, nem személyeskedik, nem bánt meg másokat, hanem az arisztotelészi barátság és szeretet fényében viszonyul mindenhez. Ezen a rostán már jóval kevesebben mennek át, azt tapasztaltam. Tehát joggal az nevezheti magát arisztotelészinek, aki akképpen is él, nem aki annak van keresztelve.

Egyházainkat egy nagy fához tudnám hasonlítani. A gyökereink ugyanazok, hiszen mindkét egyház az Istenben gyökerezik. De a fa két nagy ágra oszlik, a törzs azonban közös. Az ágakon kis levelek zöldellnek, majd az idő teljességében a fa egyszer csak termést hoz, az örök élet gyümölcseit. A fa gondozói pedig mi magunk, a patriarchák, a püspökök vagyunk, akik vigyázunk épségére és sértetlenségére. Ha ennek a fának levágják az egyik, vagy a másik ágát, akkor az azon lévő termés elpusztul, így az örök élet táplálékától szakítjuk el a híveinket. Ez a célunk? Nyilván nem. De hasonlíthatnám az egyházat egy nagy szőlőskerthez is. A szőlő sok, a munkás azonban kevés. Ezért kell együttműködnünk, közösen dolgoznunk, hogy a szőlő Ura elégedett legyen a munkánkkal.

Nagyot nevettem azokon a véleményeken, akik „szerb honfoglalást” vizionáltak ezzel is megtévesztve az embereket. A Szerb Egyháznak annyi köze van hozzánk, hogy közreműködtek abban, hogy a Magyar Királyság patriarchát kapjon. Ettől fogva teljesen függetlenek lettünk, nincs alá- vagy fölérendelő viszony közöttünk, csak barátság, és ha szükséges, egymás támogatása.
Remélem, hogy eljön az a perc, mikor testvérekként nézhetünk egymásra, s bennünket nem mostohaként kezelnek majd, hiszen édesapánk, az Isten, édesanyánk pedig nemzetünk.

KAP: Mik a tervei a jövőre nézve?

Sava: Szomorúan szembesültem azzal, hogy ámbár ez egy szerepjáték, nagyon kevés szerepjátékra alkalmas hely van, és kevés a szerepjátszó is. Ennek épüléséhez mindenképpen hozzájárulnék. Terveim között szerepel, hogy megkeresztelem azokat, akik egyházunk iránt lelkiismeretükből és szabad akaratukból érdeklődnek, s természetesen szükségem lesz papságra, akik segítségemre lesznek a hívek ellátásában. Egyházunk fejlődésétől függően a jövőben lehetőség van püspökségek kialakítására, s püspökök szentelésére is, hogy felállhasson a teljes egyházkormányzat, s a patriarcha tanácsadó testülete, a Szent Szinódus.
A legfőbb dolog azonban, amit mindannyiunknak meg kell valósítania, hogy a béke eszközévé váljunk, s egymásra szeretettel tekintsünk.

KAP: Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre állt.

Iosephus a KAP-tól

» Sava budai Patriarcháta kinevezése