Liturgia és szentségek - A temetés

Az Arisztotelészi Temetés


I) Igazgatás


A) Feltételek

--1) A halál biztos megállapítása, amelyhez kell legalább 1 orvos és 1 egyházi személy. (Megsemmisítették)

--2) Megkeresztelkedett, vagy a közelmúltban elkezdődött a megkeresztelkedés előkészítése. A temetésre való tisztelettel a katekumeneket hívőként kell kezelni.

--3) Nincs tilalom hatálya alá helyezve (lásd C pont)

B) A helyszín

Az elhunyt hű ember temetését a saját plébániájában kell megrendezni.
A híveknek megengedett, hogy azok, akik visszatértek, hogy láthassák a temetést, egy másik plébániát választhassanak a temetésének, amennyiben az azért felelősek ehhez hozzájárulnak és miután a helyi Plébános értesítve lett a halálról.
Amennyiben a halál a helyi plébániának kívül történik és a holttestet nem szállították oda és amennyiben nincs egy másik plébánia megjelölve a temetésre, akkor a temetési szertartást a halál helyéhez legközelebb eső plébánián lehet megtartani.


C) A korlátozások

Meg kell fosztani az egyházi temetéstől, kivéve, ha halála előtt a vezeklése megkezdődött:
1. Híres hitehagyottakat, eretnekeket és szakadárokat
2. más nyilvánvalóan bűnösöket, akik nem temethetőek el a hívek közötti közbotrány nélkül
3. öngyilkosságot elkövetőket

Ha kétség merül fel, a Szent Inkvizíció dönthet.


D) A megrendezés

A helyi Plébánia plébánosának a feladata és felelőssége, hogy megszervezze ezen szentséget. Ha nincs Plébános vagy diakónus, a szervező lehet bármelyik az Arisztotelészi Egyház által elismert pap, aki nincs tilalom hatálya alatt.
Abban az esetben, ha az elhunyt a papság, a klérikus tagja vagy amennyiben nemes vagy fontos személy, abban az esetben a pap kérheti a püspöktől vagy a bíborostól közvetlenül a ceremóniát.


II) Egy példa a temetésre

Idézet :

Miért temetjük halottaink?

Az ember földből és vízből lett, természeténél fogva vonzza a Föld középpontja. De a barátság igazsága emeli fel szívét és ha méltó hogy csatlakozzon az Úrhoz, akkor nem fog a pokol tüzébe esni, hanem épp ellenkezőleg, meg fogja találni valódi természetét, amely az Úr felé emeli.

1) A kezdet (vagy a test beemelése vagy a koporsó megérkezése a templomba vagy temetőbe)

Pap: "Eddig közöttünk járt, de most már a te színed előtt áll Uram."
Hívők: "Uram, ne fordítsd el tekinteted barátunkról."

Pap: "A kapott barátság után, amely irányította az életét, számára megadatik a végső barátság, amelyet az Úr adhat."
Hívők: "Uram, ne fordítsd el tekinteted barátunkról."

Pap: "A bánat és könnyek után, amelyek beárnyékolták életét, útja az örökkévalóságig fog világítani."
Hívők: "Uram, ne fordítsd el tekinteted barátunkról."

Pap: "Hozzád fordulunk Uram, reményeinkkel ebben az órában, amikor drága barátunk teste eltűnik. Adj nekünk reményt, hogy Melletted láthassuk őt újra örökkön örökké. "

Mindenki: "Ámen"


2.rész, A Templomban vagy a Temetőben

Bejövetel egy fonott kosárral, amely csak az Arisztotelészi medált és esetlegesen a pap ajándékát tartalmazza, amennyiben a pap közeli barátja volt az elhunytnak, a barátok gyümölcsöt vagy kenyeret tesznek a kosárba. Páran beletehetnek pár forintot vagy más élelmet (a kosárba helyezett tárgyak a ceremónia végén kiosztásra kerülnek a szegények között). Amikor már mindenkit tett valamit a korásba, az elhunyt közeli rokonai átveszik a kosarat és a felajánlások egy részét a Barátság jelénél. Általában, ugyanaz az ember olvassa a szöveget az Emlékezés jele idején.

Testvéreim, azért gyűltünk össze, hogy megmutassuk barátságunkat mint egy család a bánatban. Emlékezzünk, hogy Jah emlékszik minden jóra, ami csak testvérünkkel történt és kérjük Őt, hogy részesítse őt jó fogadtatásban.

A fény jele
Csendben a pap meggyújtja a gyertyákat a koporsó körül.
Pap: „ A Barátság a világ világossága, a tűz, amely szívünket melegíti. Megvilágítja az ösvényt, amely <N>-t Isten országába vezeti.”

A hit jele
Pap: ""„<N>! Koporsódba helyezem Arisztotelesz keresztjét. Ez a kereszt Arisztotelesz és Christos kapcsolatának jelképe, amely egyúttal a boldog és örök életet jelenti számodra.”

A barátság jele
Az elhunyt egyik barátja előre hozza a Barátság Kosarát.
Pap: "<N>, mi elhelyezzük ezen ajándékokat a koporsódban, a barátság jeleként, a hitünk jeleként, a szívünk jeleként.”

Az emlékezés jele

"„ A temetés több dologra is rámutat velünk kapcsolatban:
- Emlékezés Arisztelészi barátunkra, aki itt hagyott minket.Az emberre, akinek egyedi története van Jah-hal. Barátunkra, akit eláraszt ez kegyelem.
Azért vagyunk most itt ebben a templomban <N> körül, hogy megérezzük a szeretet kötelékét, amely őt az Úrral mindíg összekötötte, és amely mindannyiunkat összeköt az Úrral.
- A halál mindannyiunkat elér; van akit hamarabb, másokat később, néhányakat fiatalon, másokat öregen.
Az Úr figyelmeztetett minket: „Legyél készen, mindig legyél készen, mert nem tudhatod sem a napot sem az órát”. Arisztotelész vezetett minket és Chrisztosz hívott minket, hogy kövessük a példáját, azért, hogy megtaláljuk az örömöt a másokkal való együttélés során, hogy szeressünk, mint ahogy minket szeretnek.
Azért vagyunk itt, hogy imádkozzunk. Hívjuk Arisztotelészt, aki testvérünk bűneit méri és Chrisztoszt, aki közbenjár érte az Úrnál, így ő részesülhet az Ő Mennyországából.

Aki szeretne felszólalni, az most megteheti."

Az elválás jele

Pap: "Mielőtt elhagyjuk ezen templomot, vegyünk búcsút barátunktól, <N>-től. Tisztelettel és szeretettel Istenre bízzuk őt abban a reményben, hogy az Ő jelenlétében találkozhassunk újra vele.”

Egy pillanat csend.

„Mindazokkal együtt, akik már megelőztek bennünket, és az Úr közelében élnek a hatalmas szentekkel együtt, kívánunk <N>-nak jó utat.”


Temetőbe helyezés

„Most a földre bízzuk testvérünk testét ezen a helyen, ahol családunk oly sok tagja nyugszik már. Eljött az idő számára, hogy azt mondhassa ’Isten színe elé járulok’.”
„Ez a szomorúság pillanata, de szükséges, hogy a remény erős maradjon bennünk, mert bízunk benne, hogy láthatjuk majd <N>-et, amikor Jah újra keresztezi utjainkat az Ő Királyságának örömére.

Szívünkben gyűjtsünk össze mindent, amit <N>-nel átéltünk. „

Csend, a koporsót leengedik a sírba

A pap szentelt vizet locsol a koporsóra és azt mondja:

„Ez a víz, a keresztséged emlékére, emlékeztet minket, hogy Isten mindannyiunkat Gyermekének teremtett. Reméljük Ő ma az Ő Nyugalmával fogad téged.”

A pap mondhat részvétnyilvánítást és kihirdeti a közösség számára a napot, amikor az elhunyt örök nyugalomra tért.

Ceremónia vége, amikor a barátok és a család egy-egy marék földet dob a sírba, amikor elhaladnak mellette.