Ezen szöveg egy régi pergamen fordítása, amelyet körülbelül tíz éve találtak meg újra egy görög szigeten. Szerzője ismeretlen és rossz állapota miatt sokáig tartott lefordítani.
Szent Galadriel arkangyal legendája
Sötét gyerekkor:
Galadriel azon nehéz időkben született, mikor Oanylon városa a bűnt hordozta magán.
Családja azok közé tartozott, kik azt állították magukról, hogy az erősekhez tartoznak, ők irányították a szarvasmarha kereskedelmet. Felsőbbrendűségüket másokkal is éreztették, elbarikádozták magukat egy hatalmas épületben, amely azon a hegyen volt, mely beárnyékolta egész Oanylon városát.
Galadriel ebben a tartós ellentétekkel küzdő világban nőtt fel, a szobája és házuk fogságában. Csak egy egyszerű gyerek volt, nem kért semmit, s beérte azzal, ami megadatott neki. Semmit se tudott a Magasságosról egész gyerekkorában. Meséltek neki a város történelméről, ahol Oane, mint erős ember szerepelt. Nemsokára testvérei elutasították őt, mivel túl gyenge volt. Gyakran egyedül volt, a padláson élt és csak kétszer kapott enni, ebédre és vacsorára. De eljött az a nap, mely mindent megváltoztatott. Mikor a szolgáló jött, hogy elvigye a tányérokat ebéd után feltárta a fényt, amely egy csapóajtó mélyén rejtőzött: könyveket, melyeket Galadriel még sohasem látott. Szerencsére a könyvek mellett talált gyertyákat és egy kis tárgyat, melynek segítségével apró tüzeket lehet gyújtani. Így magától tanult a padláson, s észrevette, hogy az tele van könyvekkel. Egy nap épp egy gyógynövényekről szóló könyvet fejezett be, s új tanulnivaló után nézett. Egy pergamengyűjteményt talált, melynek sok oldala nagyon kopott volt. A címe „Az Útmutató” volt. Ez a könyv elmesélte Oana és a város alapításának történetét, és felfedte Galadrielnek az Úr létezését. Ettől a naptól kezdve minden nap imádkozott, Vasárnapként kicsit hosszabban, hogy többet beszélhessen Vele, mint ahogy egykoron a lakosok tették, kik vezetőjük sírjánál összegyűltek.
A szabadság:
Egy nap hatalmas felfordulásra ébredt. Újból megtámadták a házukat. Ez volt a csúcspontja az emberség bukásának, s a város tömegsírrá alakult, ahol mindenki ölte egymást és virágzott a paráználkodás. Eljött az ideje, hogy Galadriel családja megfizesse az emberek romlottságának árát, kik Istent és az Ő szeretetét elfeledték.
Az egész családot és az összes szolgálót meggyilkolták, a nőket megerőszakolták, mielőtt brutálisan kivégezték volna őket. Galadriel a tetőn bujkált és a fosztogatás ideje alatt folyamatosan imádkozott. Pár nap múlva, amely alatt egy falatot sem evett, végre lemászott a padlásról. A ház teljesen megsemmisült, semmi se maradt a helyén, mindent elloptak vagy széttörtek. A hegyekbe menekült, ahol egyedül élt, mielőtt a városba visszatért volna. A városban talált még embereket, kik hittek Istenbe és az Ő szeretetében. Velük együtt ahol csak tudott segített az embereknek, mindig keveset evett és ivott és csak régi ruháit viselte. Ebben az időben ő a szegényeket és gyengéket segítette, nagylelkűségét és alázatát mindenki megismerte, aki csak vele volt.
A megvilágosodás:
Ez akkortájt volt, mikor Isten Oanylone lakosságához szólt és bejelentette a város elpusztítását. Akkortájt volt, mikor a bűn hét embere (Démonhercegek), ahogy Galadriel nevezte, feltűntek és a város egy része felett átvették az uralmat, s ott lázadást szítottak Isten ellen. Galadriel az ellenkező táborban volt, azokkal, akik még hittek a Mindenhatóban és az emberek bűneit alázattal helyettesítették. Hat nap alatt, ameddig ez tartott, Galadriel Rafaellával, Mihállyal, Syphaëllel, Gáborral, Györggyel és Miguaëllel imádkozott. S velük együtt ugyanígy tettek azok a férfiak és nők, kik csatlakoztak hozzájuk. A hat nap alatt Isten kétszer szólt hozzá. Az első alkalommal, mikor egy nő az élelmiszerhiány miatt haldokolt. Azt mondta neki:
- Galadriel, azon hét ember egyike, kik a legnagyobb erény megtestesítői, te vagy az, aki a legkevesebbet birtokolt és sohasem érezted a vágyat, hogy valamit megszerezz. Segíts ennek az asszonynak, hogy bizonyítsad nekem, hogy te a szerénységet testesíted meg, s akkor megjutalmazlak.
A következő két nap Galadriel csak kenyérhéjat evett és így megmentette a nő életét, mivel az adagja többi részét neki adta. A harmadik nap Isten újra szólt Galadrielhez s hasonlóakat mondott, mint első alkalommal:
- Galadriel, azon hét ember egyike, kik a legnagyobb erény megtestesítői, te vagy az, aki a legkevesebbet birtokolt és sohasem érezted a vágyat, hogy valamit megszerezz. Mindent, mi tied add oda társaidnak, hogy bizonyítsad nekem, hogy te a szerénységet testesíted meg, s akkor megjutalmazlak.
Galadriel mindent odaadott, még a ruháját is, amit eddig használt kölcsönadta egy nőnek. Hálából az adakozásáért társaitól, minden nap elég élelmet kapott, amelynek a maradékát másnak odaadta. Eljött a hetedik nap, a föld megremegett, lángok törtek ki a földből és az egész várost elárasztották. Galadriel hat társával és követőivel el tudtak jutni a dombokhoz, s onnan nézték végig a katasztrófát. Ott a fény szállott rájuk. Galadrielt, Rafaellát, Mihályt, Syphaëlt, Gábort, Györgyöt és Miguaëlt érte a megtiszteltetés, az alázatuknak és erényeiknek köszönhetően, melyeket megtestesítettek, hogy ezentúl arkangyaloknak hívhassák őket. Az ő követőik lettek az angyalok, kik bebizonyították, hogy a megbocsátás irányi vágyuk hajtja őket.
Az arkangyal:
Alázatuknak és szerénységüknek köszönhetően, amit megtestesítettek, arkangyalok lettek, Galadriel egyike lett Isten hét segítőjének, akiknek a feladata az emberek megsegítése volt, amikor csak lehetséges. Ezen felül a Név Nélküli Teremtmény elleni küzdelem. Galadriel buzgón teljesítette a feladatot, amellyel Isten megbízta. A kezdeti időszakban, míg Arisztotelész meg nem született, tehetetlenül nézte, ahogy az emberek a pogányságot felveszik. De a próféta megszületése sokat változtatott, sok embert megihletett az út, mely az örökkévalóságba vezet. Minden imádságra elment Galadriel a földre, s megadta a megbocsátást. Sohasem fejeződött be a háború az értelmetlen falánkság ellen.
Egy nap lejött a földre, mert egy fiatal fiú hívta őt, s a segítségét kérte. A gyerek egyedül ülve sírdogált és imádkozott az ágyán egy nagy és szép szobában, ahogy meglátott egy szőke hajú nőt, ki felé tartott könnyű és egyszerű fehér ruhájában és két szárnya a hátán tiszta fényt sugárzott. A fiú felé fordult:
-Galadriel arkangyal vagyok, hívtál engem és én válaszoltam a hívásodra. Mondd el nekem, miben tudok segíteni.
A fiú, akit Galadriel szépsége és tisztasága meglepett, válaszolt neki:
- Apám, ennek a földnek a királya, arra kényszerít engem, hogy annyit egyek és igyak, mint egy harcos, mert úgy gondolja, hogy túl gyenge vagyok. De én nem szeretném az összes ételt megenni és bort meginni, mint ahogy ezt ő és az udvara teszi.
Galadriel megrázta a fejét és miközben a levegőbe emelkedett, hogy egy szárcsapásra eltűnjön válaszolt neki:
- Meghallgatásra találsz, fiam.
Aztán eltűnt az égen két felhő között. A következő nap a király raktárai mind üresen álltak, s ő maga, aki minden nap olyan sok élelmet vett magához, s ezt most nem tehette meg, meghalt. A fia lett a király és ettől fogva nem volt ebben a királyságban egy túlsúlyos ember se.
Egy nap Isten személyesen kérte fel Galadrielt egy feladat elvégzésére. Magához hívatta és amint alázatosan előtte állt azt mondta:
- Galadriel, most meg kell keresned nekem valamit. Menj az elfeledett földre, ahol Oanylon városa feküdt. Azt szeretném, hogy hozzad el nekem a Név Nélküli Teremtmény koronáját.
Galadriel elindult a hosszú útra. Az elfeledett földet csak az angyalok ismerték és egy ember se tudott oda belépni, mert oda csap berepülni lehet. Ott csak elszáradt feketeföld van élet és víz nélkül. Galadriel Oanylon helyén egy hatalmas oszlopot talált. Napokig kutatott sikertelenül a Név Nélküli Teremtmény koronája után. Kétségbeesve gondolt arra, hogy elhagyja a helyet és szégyenteljesen visszatérjen a Paradicsomba, hogy sikertelenségét megoszthassa az Úrral. Ekkor egy hatalmas repedésben valami elkezdett rezegni. Galadriel megértette, hogy a Korona a földben van. Elindult lefele és hála az Isteni fénynek, amely körülvette, útja kivilágított volt.
A földben megtalálta a koronát egy kis földdarabon, melyet láva vett körül. Felbecsülhetetlen, színarany és csomó drágakővel kirakott, a Név Nélküli Teremtmény büszkeségéből született. Galadriel felvette a koronát a földről, ekkor megtámadták. A Név Nélküli Teremtmény személyesen ugrott rá és sötétségével körbefontja. S bár napokig harcoltak se a fény, se a sötétség nem tudott győzedelmeskedni. Ekkor jelent meg György az igazságosság arkangyala, hogy segítsen Galadrielnek. Átszúrta a Név Nélküli Teremtményt lándzsájával, aki így menekülni kényszerült. György Galadriellel és a koronával együtt visszatért a paradicsomba. Ott Isten széttörte a koronát, mely a kapzsiság szimbóluma volt és isteni kegyelemben részesítette Galadrielt a Név Nélküli Teremtmény harcáért.
Magyarra fordította Iosephus
[Only admins are allowed to see this image]
Kezdőlap